2. "Megígérem"

- Figyelj, nekem most el kéne mennem, beszélnem kell a srácokkal, de te nyugodtan itt maradhatsz, egy óra és itt vagyok, oké? - mondta Michael, de a válasszal szinte nem is foglalkozva szaladt ki a szobából, magára hagyva barátnőjét.
Hosszú percekkel később Emma még mindig az ágyon ült, lesokkoltan. Soha nem gondolta volna, hogy az a kis banda, amit pár évvel ezelőtt Michael alapított két haverjával, ilyen nagy lehetőséghez juthat egyszer. Luke, Calum, Michael és kicsit később csatlakozott Ashton közös vágya volt, hogy ezt a bandát sikerre vigye, és hogy egyszer bejárhassák együtt a világot. De akár mennyire nagy dolog volt ez, Emma egyszerűen nem tudott örülni. Borzalmasan érezte magát emiatt, de képtelen volt örülni annak, hogy barátja, akit teljes szívéből szeret, elmegy. Ki tudja mennyi időre, ki tudja milyen helyekre jut el, és ki tudja milyen embereket ismer meg. Emmát már a sírás kerülgette, mivel rettegett, hogy Michael otthagyja a karrierjéért. Hiszen az rendben van, hogy számára ez nagy dolog, de egy párkapcsolat két emberes dolog, és Emma tudta, hogy bárhogyan alakulnak a dolgok, ő csak sérülni fog.
Ahelyett hogy megvárta volna Michaelt, Emma összeszedte cuccait, karjába vette a kutyáját és haza indult.
- Annyira kis aranyos vagy, kutyi. Kár hogy így alakult az este.- mondta Emma szomorúan az ebnek.

Mikor Michael pár óra múlva hazaért, a házat üresen találta. Kissé megijedt és rögtön beszélni akart Emmával, de mivel már elég késő volt, úgy gondolta hagy egy kis időt Emmának, hogy átgondolja a dolgokat, és majd másnap beszél vele. 
Ő sem és a banda többi tagja sem volt képes teljesen felfogni, hogy mi történt, egyszerűen hihetetlen volt nekik, hogy végre kitörhetnek, és híresek lehetnek. 
Egy hosszú kiadós alvás után Michael úgy döntött anyjával is meg kéne osztani a fejleményeket.Viszont amikor lement a nappaliba, sehol nem találta anyját, csak egy papírcetlit az asztalon amin egy üzenet állt.
"Késő estig dolgozom, kaja a hűtőben! Anya, xx"
- Rohadj meg. - ennyi volt Michael reakciója az üzenetre. Elege volt már abból hogy édesanyja soha nem volt ott amikor szüksége lett volna rá. Tudta, hogy rengeteget dolgozik, de egy gyereknek akkor is szüksége van a szülői támogatásra, és mivel apját nem ismerte, csak az anyja maradt neki. 
Gyorsan megreggelizett, majd felöltözött és elindult Emmához.

- Jó napot, Mr Richardson. - köszönt Michael udvariasan, mikor ajtót nyitottak neki.
- Szervusz Mike. Emma a szobájában.- mondta Greg, Emma apja, miközben beengedte Michaelt.
A fiú felszaladt a lépcsőn egyenesen a folyosó legvégén lévő szobába.
- Emma, itt vagy? - lépett be Michael a teljesen üres helységbe. Leült az ágyra hogy megvárja még Emma visszatér a szobájába. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és Emma lépett be vizes hajjal, egy szál törölközőben. 
- Szia szépségem.- köszöntötte Michael a lányt, majd közelebb lépett és egy gyors puszit nyomott az arcára.
-Szia.- válaszolt Emma, hangjában teljesen észrevehető volt a szomorúság, és ezt Michael is észrevette.
- Valami baj van? - húzta össze a szemöldökét Michael. - A turné miatt vagy ilyen?
Emma nem reagált, így Michael rögtön tudta a választ.
- Figyelj, Emma. Én nagyon szeretlek, de viszont ez egy hatalmas lehetőség. Meg kell értened ezt, számomra és a srácok számára ez nagyon fontos. És hidd el ha lehetne magammal vinnélek, de te még suliba jársz, neked még itt van a helyed. De esküszöm minden nap beszélni fogunk, és keresni foglak, és mindig tudni fogsz mindenről, és amint lehet majd hazajövök. - Michael próbálta megnyugtatni a lányt, de Emma arcáról még mindig a letörtség sugárzott.
- Megígéred? -kérdezte pár perc némaság után Emma.
- Persze, bármit! Megteszek majd mindent, esküszöm. Szeretlek és hiába leszek távol, ezen nem változtathat semmi.- Michael magához húzta a lányt, aki a nyakába temette arcát,és mélyen baszívta a fiú illatát. Nem akarta elengedni, örökké így akart maradni, de tudta hogy nem lehet. El kell engednie Michaelt, és csak reménykedhet benne, hogy tényleg minden rendben lesz.
- Meddig fog tartani?- kérdezte Emma, miután gyorsan átöltözött.
- Körül belül 10 hónap, de ha minden igaz, nem egyhuzamban.
- Értem. És mikor indultok, vagy most mi fog történni, hogyan tovább?
- Hát két hét múlva utazunk Angliába, ahol elkezdődnek majd a próbák, a megbeszélések, interjúk, satöbbi. Addig meg kiélvezzük az utolsó itthon töltött napjainkat, persze folyamatosan próbálni fogunk addig is.
- Ahham. Értem. Hát sok sikert. Meg kitartást.- mondta Emma majd arcára erőszakolt egy mosolyt.
- És a kutya merre van?- érdeklődött Mikey.
- A húgom játszik vele. Ha minden igaz Cassienek nevezte el... Meglehetősen értelmes név egy kutyának.
- Miért nem adtál neki te nevet?
- Szerinted hagyta volna? Próbáltam neki nevet kitalálni, de mire találtam volna egy normálisat, ő már kijelentette hogy a kutya neve Cass. - nevetett Emma, de Michaelt nem nagyon érdekelte már, hogy mit mond. Csak az volt fontos neki, hogy megint egy igazi mosolyt látott a lány arcán.

1. Az a lány

- Mikey, mondd már meg hova megyünk!!- kérdezte Emma barátját, akivel már vagy egy órája sétáltak Sydney kertvárosában.
- Már mondtam, meglátod!- nevetett Michael miközben próbálta elrejteni, mennyire izgul. Egy romantikus kis meglepetéssel készült a barátnőjének az első évfordulójuk alkalmából. 
Még egy sarkon befordultak, amikor Emma zavarodott arckifejezéssel fordult Michaelhez.
- Ez a ti házatok... Mi a fenéért sétáltunk ennyit, ha hozzátok megyünk?
- Gondoltam sétálhatnánk egyet.- mondta Mikey miközben felmenetek a bejárathoz vezető lépcsőn.
- Aha persze... Sétálni. Te meg a fizikai tevékenység az két külön világ.- Emma már érezte, hogy készül valami. Michael nem nagyon szokott mozogni, a szükségesen kívül. 
- Jó, oké. Tudom rossz kifogás, de nem akartam rögtön az elején ellőni a poént. De ha nagyon akarod, akkor elmondom, hogy...
- NE! Most már szeretnék meglepődni.- szakította félbe Emma  a fiú mondandóját, bár már tényleg nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalát. Nem voltak nagy elvárásai a fiúval szemben, de tudta, hogy bármit tesz, ő attól csak boldog lehet.
- Menj fel a szobámba.- mondta Michael a lánynak, aki rögtön el is indult az emeletre. A folyosón balra kanyarodott, és belépett az első ajtón, ami Mikey szobájába vezetett. Teljes sötétség volt a szobában, pedig még csak délután 5 óra fele járt az idő. Emma felkapcsolta a villanyt, és egy rendezett, tiszta szobával találta szembe magát. Gondolta, hogy a meglepetés csak ez után érkezik, így hát leült várakozni az ágyra, de amikor közelebb sétált, meglátott egy borítékot a nevével ami a párnán feküdt. A szíve egyre hevesebben vert, ahogy kinyitotta a borítékot és elővett belőle egy teleírt papírlapot.
"Drága Emma
Ma van pontosan egy éve, hogy összeszedtem minden bátorságom, és elhívtam randizni a világon a leggyönyörűbb, legkedvesebb lányt, akit valaha ismertem. El sem tudod képzelni, mennyire remegtek az nap, egész nap a térdeim, és hogy mennyire izzadt a tenyerem. Tudom, elég jól titkoltam, de nem volt semmi önbizalmam, de amikor a lány szemébe néztem, és ő mosolyogva visszanézett rám, minden félelmem elszállt. Mert, tudod, ez a lány egy nagyszerű ember. Még hetedikben ismertem meg, és az a legelső emlékem róla, ahogy bejön az osztálytermünkbe, a kis barátnőjével a sarkában, és Calum elé áll, majd kiosztja, hogy miért piszkálja a kisebbeket. Elsőre durvának és talán egy kissé bunkónak tűnt ez a lány. De most így több év távlatából visszatekintve, ez egy hatalmas nagy hülyeség. Hiszen ez a lány mindig segít ha baj van, mellettem áll, támogat, és jószívű, még akkor is, ha ez nem mindig tűnik így. Nekem ő mindennél fontosabb a világon, és soha nem akarom elveszíteni. És szeretnéd tudni, hogy ki az a lány? A neve Emma Richardson.
Szeretlek, Em. Boldog évfordulót! xx <33
Ui.: Remélem tetszeni fog az ajándékod!<3
Szeretettel,
Michael"
Emma nevetve de az örömtől, és a meghatottságtól könnyes szemekkel nézett fel a levélből. Michael az ajtóban állt, kissé aggódó tekintettel fürkészte a lányt. A szíve majd kiugrott a helyéről.
- Én is szeretlek Mikey! Mindennél jobban. Köszönöm. Nem tudok mást mondani, csak hogy köszönöm! - Emma a fiúhoz sétál és jó szorosan hozzábújt. Michaelön ekkor egy megnyugtató érzés söpört végig. Tudta, hogy elérte a célját, és büszke volt magára, hogy sikerült kifejeznie, legalábbis nagyjából, hogy mit érez. 
- Tudod, ez mind semmi. Ez semmi ahhoz képest, amit én érzek. Nem tudtam ennél jobban megfogalmazni. - suttogta Michael a lány hajába,  karjával szorosan átkarolta a lány derekát, és már szinte lehetetlenül közel húzta magához.
- Nem baj, köszönöm. És igen, nagyon tetszik az ajándékom.
- Ja, a levél? Az még nem minden. - mondta Michael, majd elengedte a lányt, és kilépett a szobából. Egy másodperc múlva egy dobozzal a kezében tért vissza.
- Ez is a tied.- letette a földre a dobozt, amiből egy pillanattal később egy kiskutya kukucskált ki.
- Jó ég, Mikey!! Ez komoly?? Az enyém??- kérdezte Emma hitetlenkedve, szemei újra könnyesek lettek.

- Köszönömköszönömköszönöm!!!- Emma majd kiugrott a bőréből, annyira örült a kis ajándéknak. Felvette a kutyát, majd Michaelhez fordult és egy gyors, de érzelmekkel teli csókot nyomott szájára.
- Milyen fajta? Fiú vagy lány? Mi legyen a neve? -csak úgy záporoztak a kérdések Emmából, Michael meg csak mosolyogva figyelte a lányt, és leírhatatlan boldogságot érzett, hogy sikerült ilyen nagy örömöt szerezni szerelmének.
- Mielőtt elfelejtem!- szólalt meg hirtelen Emma percekkel később, majd a táskáját magához véve, újra Michael elé lépett.
- Ez a tied.- egy szépen becsomagolt dobozt adott át neki.- Fele annyira sem jó, mint amit te adtál nekem, de azért remélem örülni fogsz neki.
- Na majd azt én eldöntöm...- mondta kuncogva Michael, és kibontotta az ajándékát.
- Te jó ég!! Ez rohadt jól néz ki, Emma!!!! De ez hogy, vagy honnan? Limitált kiadás volt nem?? - ujjongott Mikey, és kezében szorongatta az újonnan kapott Xbox360 limitált kiadású kontrollerjét.

- Hát, tudod vannak kapcsolataim...- mondta sejtelmesen Emma. 
- Ó, kíváncsi lennék azokra a kapcsolatokra...- nevetett Michael majd megcsókolta Emmát.
- Fogadjunk, hogy az új kontrollerrel se tudsz megverni Mario Kartban!- mondta Emma, majd mindketten levágódtak az ágyra, Emma ölében a kutyussal, és játszani kezdtek. Michael többek közt ezt is imádta Emmában. Hogy a lánynak nem kellett egy romantikus vacsora a tengerparton, se egy hatalmas buli. Neki bőven elég volt az, ha kettesben filmet néztek, Xbox-oztak, vagy beszélgettek. És persze az sem mellékes, hogy Emma nagyon jól főz. E mellett a tény mellett se lehet csak úgy elmenni...

- Megmondtam, hogy megverleeek!! Nem tudsz mit tenni, őstehetség vagyok!- kiáltott fel Emma, miután már a sokadik futamot is ő nyerte meg. Óvatosan kivette az öléből a kutyát és a földre tette.
- Ó, igen? Őstehetség? Na és miben is?- kérdezte sejtelmesen Michael, majd lassan négykézláb kezdett Emma felé mászni. Ahogy közel ért hozzá gyengéden megcsókolta a lányt, majd egy elég heves csókcsatába kezdtek. Levegőért kapkodva váltak szét egy perc múlva ajkaik, de Michael időt nem pazarolva rögtön a lány nyakára tért rá. Óvatos, gyengéd puszikat lehelt az állkapcsától egészen a kulcscsontjáig, ahol az érzékeny pontot megtalálva egy piros kis foltot szívott a lány bőrére. Emma rettenetesen élvezte, hogy Michael kényezteti, és úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy egy csóknál több is történjen végre köztük. Úgy érezte, ezután a csodálatos egy év után készen áll rá, hogy teljesen Michaelnek adja magát. 
- Micheal... Van.. van nálad.. ömm óvszer?- kérdezte halkan Emma, kissé elpirulva, amitől Michael csak még jobban beindult.
- I-igen van. Biztos, hogy készen állsz rá?
- Igen! Szeretlek, és csak ez számít!- suttogta halkan Emma, de az idilli hangulatot hirtelen egy telefoncsörgés zavarta meg. Mikey telefonja volt az, aki úgy döntött, inkább nem foglalkozik vele és kinyomta. Bár pár másodperc múlva újra csörögni kezdett.
- Vedd fel, biztos fontos!- mondta kissé csalódottan Emma.
- Biztos? Tuti ráér később is, most fontosabb dolgom van!- suttogta Michael, de Emma megrázta a fejét.
- Ne, vedd fel!- a fiú sóhajtott egyet, majd rányomott a telefon zöld ikonjára.
- Halló. Igen. Igen! Tényleg? ... Ez most komoly? Köszömöm szépen, jó rendben! ...Várom a hívását!!- Emma számára kissé furcsa volt ez a telefonbeszélgetés, így kíváncsiságból rákérdezett.
- Na, mivan? -nézett érdeklődve Michaelre.
- Turnéra megyünk! A 5 Seconds of Summer turnéra megy a One Directionnal!!

Üdv!

Egy év. Sok idő, nemde? Főleg ha az ember a hormonoktól tomboló tinédzserkorát éli.  Emma Richardsonra pont ebben a korszakában talált rá a szerelem. Pontosan egy évet töltött együtt szerelmével, mielőtt a fiú úgy döntött, hogy felad mindent az álmaiért. És hogy mi történt ezután Emmával? Kövesd nyomon a történetet, hogy megtudd!
Első rész: 2014. szeptember 13-án.

Ha felkeltette az érdeklődésed ez a kis előzetes, iratkozz fel, szavazz, vagy írj egy kommentet!:)

Ryuk.'